Tags 2

ÍRóKaLand

Oldalak

Find Us On Facebook

Üzemeltető: Blogger.

Moly

Ezt olvasom

Follow Me

Teszt

Cikkek

Nyelv

A fantasztikus irodalom egyik műfajában alkotsz (sci-fi, fantasy) és szeretnéd megalkotni a saját nyelved? Akkor fusd át ezt a rövidke posztot, ami talán szolgál némi segítséggel. ;)

Nem sok regényíró szaladgál a világban, aki professzor, filológus, mint... mint Tolkien, az egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb) fantasztikus nyelvalkotó. Bár nem mi vagyunk Tolkien, mégsem annyira lehetetlen küldetés megteremteni a saját nyelvünket.

Mielőtt nekivágsz, vésd a tudatodba, hogy az olvasók szeretnék valódinak érezni a kitalált nyelvet, ezért alaposan ki kell dolgoznod.
Ezt leginkább úgy érheted el, ha a természetes hangzásra törekedsz, és kielégítő szókincset társz eléjük. Ha sikerül az olvasóid hinni fognak a kitalált mitológiádban, és könnyebben elmerülnek a világodban.

Néhány ötlet, hogyan alkosd meg a saját nyelved:

1. Találj inspirációt a téged körülvevő, valós világban: A legtöbb szerző gyakran úgy lel inspirációra, hogy létező nyelveket tanulmányoz. Azon kitalált nyelvek hihetőbbek, melyek olyan kultúrákban gyökereznek, amelyeket már korábban hallottunk, melyeket ismerünk. A régi, bejáratott nyelvekben is lehet valami újat találni, valami újat kihozni.

2. Elevenítsd fel tudásod: Olaszul tanultál a gimiben? Akkor vedd elő a tankönyveid, és böngészgesd őket. Vagy ismerkedj új nyelvekkel!  Szokj meg új hangokat, kiejtéseket, tanulmányozd a nyelvtant!

-> J. R. R. Tolkien Quenya nyelvének forrása a latin, görög, finnugor nyelvek, a szindarint a walesi nyelv ihlette.

3. Gyakorold a kiejtést. Artikulálj, mozgasd a nyelved és ajkaid a megszokottól eltérően. Például itt van a franciák uvuláris r betűje, melyet úgymond a torkukban képeznek, és nem a nyelvükkel, ahogy mi, akik pergetünk.
Ehhez kapcsolódik, hogy képzeld magad a kitalált lényed bőrébe, használj tükröt, vagy rajzold le, képzeld magad elé az arcberendezését, felépítését, ami eltérő a miénktől, amiből az következik, hogy egyes hangokat, betűket másképp ejthetnek ki. Amellett, hogy szem előtt tartod fizikai jellemzőik, gondolj arra is, honnan származnak (például: egy párizsi a petit (kicsi) szót úgy ejti pöti, míg egy marseille-i pötsinek (ne nevess!! :) )) , milyen a kultúrájuk, ugyanis mindez befolyásolja a nyelvet.


4. Hozz létre alapszavakat, majd egyre tágítsd a szókincset, és nevezz meg mindent, amire csak gondolsz, illetve, amire kifejezetten szükséged lesz a történetedben.

5. Ha nagyon elszánt és kreatív vagy hozz létre egy nyelvi ábécét (vagy használj egy, már létezőt).


Ha valami különlegesre vágysz, álmodd meg a saját betűid, vagy használj piktogramokat, szimbólumokat. (Ez esetben minden egyes szimbólumhoz társítanod kell annak kiejtését, ezáltal valamennyinek saját, egyedi hangzása lesz.)


6. Miután létrehoztad a nyelvet építsd bele szlenget és jövevényszavakat (pl. apropó = à propos de, bagázs eredeti jelentése: poggyász) a mi világunk, vagy más világok kitalált nyelveiből. Ez némi színt, változatosságot, és mindenekelőtt hiteles világot ad.

7. Vezess egy szótárat, hogy megelőzd az ellentmondásokat! Megszületésükkor jegyezd fel a kitalált szavaid, ezt semmi esetre se halaszd későbbre! (Egy hasonló napló vezetése minden esetben hasznos, még a legérdektelenebb karakter nevét is vésd fel! Könnyedén előfordulhat, hogy valakit Johnnak hívnak, később pedig már Richardként tűnik fel...)
Ezt a szógyűjteményt, szótárat a regény utolsó oldalaira is beillesztheted olvasóid részére.

8. Nyugodtan add hozzá a szövegszerkesztőd helyesírás-ellenőrzőjéhez a mesterséges nyelved szavait, ez segíteni fog elkerülni a hibákat.


Tipp: Ha úgy döntesz, hogy megalkotod a saját nyelved nagyon ügyelj arra, hogy ne halandzsa legyen! Emellett ne hagyatkozz másokra, főleg ne nyelv  generátorokra! 

Hahó pihe!

Hópehely-módszer
(Randy Ingermanson által megálmodva)


Mát többször is témánk volt, hogyan érdemes belevágni egy regény megírásába. A legtömörebb válasz pedig ez: Vázlatal, így a legbiztonságosabb. A hópehely módszer is esküszik a vázlatra, de kibővíti, aprólékosabban közelíti meg az elvégzendő munkát. Lássuk, hogyan működik! 

Kicsivel/kevéssel indítasz, majd felépítesz egy kerek történetet. -> Ez a dolog lényege, na meg a kreativitás és az organizáció.

A hópehely-metód tíz lépése

1. Első lépés = Egy mondat. Fogalmazzuk meg a regény tartalmát, könyvünk esszenciáját egy mondatban, ez mindennek az alapja!  
Pár tipp:
- Ne legyen barokkos körmondat! Próbáld meg röviden megfogalmazni az olvasó-csalogató egy mondatod!
- Nem kellenek nevek. (Inkább utalj a karakterre, pimasz zsaru, jómódú földes, földönfutóvá vált kőműves.)
- Kapcsold egybe a sztorit a főszereplő útjával. (Mit akar elérni?)
Ez a lépés azért nagyon fontos, mert arra kényszerülünk, hogy a történet legfontosabb elemeire fókuszáljunk.

2. Mondatból bekezdés. Írjuk le a háttértörténetet, a bonyodalmakat és a végkifejletet. Öt mondatot javasol Ingermanson. Az első az alaphelyzetet vázolja fel, az utolsó a véget, a köztes mondatok pedig a különböző bonyodalmakat, konfliktusokat tartalmazzák. Tartsd szem előtt, hogy ez nem a fülszöveg!

3. Egy karakter = Egy oldal. Mindegyik fontosabb szereplődhöz írj egy átgondolt összefoglalót!
Mit véssünk le róluk?
A karakter:
- Neve
- Története
- Motivációja
- Célja
- Konfliktusa (mi akadályozza, hogy elérje a célját?)
- Fejlődés (Hogyan fog megváltozni a kiindulóponthoz képest?)
- Írjuk le egy teljes bekezdésben, hogyan alakul szereplőnk sorsa a regényben.

4. Bővítés. Emlékszel még az +/- 5 mondatos rövidke összefoglalóra? Most bővítsd ki minden mondatát egy bekezdéssé! Legjobb esetben ez egy oldal, amit úgy nevezünk, hogy szinopszis.

5. Szereplők szinopszisa. Ebben a lépésben a szereplők elmesélhetik a saját sztorijukat. Ingermanson egy oldalt javasol a főszereplőknek, a mellékszereplőknek elég egy felet szentelni.
Ezen szinopszisokat mindig az adott karakter szemszögéből írd meg! 
Engedd el magad, írj le mindent ami az eszedbe jut, hogy ezáltal jobban megismerhesd az embereid. Ennek a lépésnek az az előnye, hogy nem csak a történet, de a karakterek is fejlődni fognak. Élővé válnak, identitást nyernek, ahogy elmesélik a saját történetük. 

6. A bővítés bővítése. Vissza a negyedik ponthoz! Van 4-6 bekezdésed, most ezeket a bekezdéseket told meg, mindegyiket egy oldallal! Itt kikerekedik minden, nagy a betekintésed, ellenőrizni tudod a buktatókat, mennyire működik a logika, új ötletek bukkanhatnak fel, javítgathatsz.

7. A részletekben rejlik a karakter. Mikor született, kedvenc étele, mi a hobbija, melyek a jellemző külső-belső jegyei? És a többi, és a... Miért jó mindezt összegyűjteni? Mert mostanra tökéletes képet kaphatunk arról mennyit, milyen irányban változott a szereplőnk. Mint tudjuk, a szereplők kritikus pontjai a regényünknek! Fejlődést akarunk látni, meg akarjuk őket ismerni, ragaszkodni akarunk hozzájuk, általuk pedig a regényhez. Tehát jobban teszed, ha te is alaposan kiismered valamennyiüket.

8. Most ragadd meg a történeted szinopszisát, és készíts listát a jelenetekről, melyekből megszületik a regény. (Ingermanson táblázatot használ.)
Mutasd be a jeleneteket röviden, egy mondatban. A táblázat könnyen kezelhetőségének hála, könnyedén tudjuk variálni  a jeleneteink sorrendjét, így kiválasztva annak módját, hogyan szeretnénk elmesélni a történetet. Kapjon egy oszlopot a karakternézőpont is, vagy akár egy olyan oszlop, melyben azt becsülheted meg milyen hosszú, hány oldalas lesz a jelenet.

9. Választható, maga Ingermanson már nem használja.
A táblázatban bővítsd ki az egyes jeleneteket bekezdésekkel, hosszú elbeszélést hozva létre. Ez megmutathatja, hogy a jelenetek tartalmaznak-e konfliktusokat. Ha nem, akkor most adhatod hozzá, vagy kivághatod a jelenetet.

10. Végsőállomás. Írd meg a regény első tervezetét, annak tudatában, hogy van egy jól működő vázad. Lehet, hogy hiányos, hogy nem minden tökéletesen tisztázott, de miért is lenne ez probléma? Használd a képzelőerőd, a kreativitásod, írd meg a könyved!


Azt hiszem, valamennyiünk szemében hosszú procedúrának tűnik a hópehely-módszer, de úgy gondolom érdemes lehet kipróbálni, ha általa növelni tudjuk a sebességünk, és javítani tudunk a teljesítményünkön. Részemről biztosan kipróbálom, talán még egy aprócska bejegyzés is születik a személyes tapasztalatokról...


Ui.: Hiányoztatok, olvasóim. Sajnálom, hogy ilyen sokáig hallgattam, de az élet közbejött… Inkább az ellentéte jött közbe, az élet, maga pedig ment tovább, amit követni kell. Szóval lesz blog, lesznek bejegyzések, lesznek regények, az út folytatódik.

Miért?

Visszatérésem alkalmából tartsunk egy kis önismereti órát!

Szerző vagy, igaz? Talán írtál egy novellát, talán már kettőt is, egy egész regényt, esetleg három könyvön is túl vagy. Most az érdekel, miért írtad meg őket? Miért írsz? Mert szeretsz írni? De

miért szeretsz írni?


Biztos vannak olyan pillanatok, amikor utálod, amikor nem jönnek a szavak, amikor elkerül a múzsa. Ezekben a pillanatokban mindig jó, ha emlékezteted magad arra, miért szeretsz írni?
Gondolkozz ezen, és próbálj meg rá válaszolni a lehető legőszintébben!


Mindig is hittem abban, hogy a szavaknak erejük van. Érzelmeket kaphatok el és közvetíthetek. Izgalmas arra gondolni, hogy a hangom elér másokhoz, visszhangzik a fejekben, hogy egy általam megálmodott világ révén valódi kapcsolatokat tudok építeni valódi személyekkel. Megnevettethetem, megríkathatom az embereket, gondolkozásra késztethetem őket, vagy megértethetek velük valamit. Egy jó történet gyógyító lehet, építő, amiből erőt meríthetnek az olvasók, ahogy én is. A felépített világ segít, hogy olykor elvonuljak a valóság elől, hogy feldolgozhassak egyes eseményeket a magam módján, például a veszteséget.
Szeretem az engem is váratlanul érő fordulatokat, a meglepő eredményt. Megtervezhetünk egy sztorit, de nem biztos, hogy úgy fog alakulni, végződni, amire számítottunk.
Élvezem a teremtés folyamatát, a határtalan önkifejezés szabadságát. Az írás lehetőséget arra, hogy felfedezzem magam, új célokat tűzzek ki, vagy csak megteremtsek egy új karaktert.

Itt, hozzászólásban, vagy csak saját magadnak írd le néhány szóban, miért szeretsz írni?!

Könyv napja

Mi az a Könyv napja?

Katalán javaslatra, az UNESCO által 1995-ben a Könyv, valamint a Szerzői jogok napjává nyilvánította április huszonharmadikát, ezzel felhívva az olvasás fontosságára a figyelmet, és tisztelgésből a könyvek és szerzők előtt.

Miért pont katalánok?

A katalánoknál április huszonharmadika Sárkányölő Szent György, a védőszentjük napja, amikor megemlékeznek a könyvekről és a rózsákról egyaránt.

Nem mellesleg más jelentőséggel is bír ez a dátum. Ugyanezen a napon 1616-ban halt meg Miguel de Cervantes Saavedra, William Shakespeare, és a nálunk kevésbé ismert, mégis megemlítésre méltó Inca Garcilaso de la Vega.

Ünnepeljük olvasással a Könyv napját!

Emlékezz

A visszaemlékezés, más szóval flashback egy remek írástechnikai fogás, mely arra szolgál, hogy informáljon és érdekességgel szolgáljon a főhősről, másodlagos karakterekről vagy a világról, megtörve az időrendiséget.

Ki, kik által lehetünk részesei a flashbackeknek?

- Gyors bevillanások által, melyek általában a szereplő fejében feltűnő események.
- A mindentudóval (narrátor, erről itt olvashattok bővebben: Ki vagyok én?) megyünk vissza az időben, hogy feltárjon előttünk egy múltbeli, fontos eseményt.
- Felelevenítés, leginkább szóban megejtett utalások szereplők közt.

Hogyan oszthatod meg olvasóiddal egy emlék töredékét?

- Egyszerűen, röviden referálva a múltra: Napra pontosan, ma hét éve léptek először kapcsolatba velük az idegenek.
- Hatásos, hosszú, drámai.
- Szereplők közt lezajló párbeszéd segítségével előhívott emlékek. ("Emlékszel, amikor két éve összetörted apa autóját?")

Mikor emlékezz?

Ha a főszereplő háttértörténete érdekes, fontos a történet szempontjából és mozgatja a cselekményt!
Legyen jelentésük, vezessenek fordulóponthoz, konfliktushoz, töltsék be a katalizátos szerepét, ha már voltak olyan fontosak, hogy kilépjünk az idősíkból.


Mire figyelj, mik a buktatók?

Az emlék "méretéhez", fontosságához képest túl sok időt, és teret engedélyezel. 
A flashback ne legyen túl hosszú, ha nem tartalmaz méretéhez képest megfelelő mennyiségű információt. Emellett ügyelj arra, hogy ne legyenek fontosabbak és hosszabbak, mint maga a jelen, ugyanis a flashbackek imádják a reflektorfényt... túlságosan is. Soha ne álljanak a középpontban, ne tereljék el a figyelmet a fő cselekményről.
Csak ott kapjanak hangsúlyt ahol számítanak, ha több figyelmet érdemelnek a sztoridban, mint a jelen eseményei, gondold át, miért is nem a háttértörténetet írtad meg?

Túl sok emlék=elvész a rejtély
Egy helyzet, kapcsolat néha sokkal érdekesebb, ha nem vagyunk tökéletesen tisztában a múlttal. Lehetnek utalások, de nem kell mindent felfedni annak érdekében, hogy az olvasó maga is elmerenghessen.

Mindig mérlegelj flashback használata előtt mennyire fontosak, mennyit adnak a történethez a múltbeli feltárások.



A tökéletes időzítés

Felkerült az i-re a pont, slussz, passz, vége, repülj, madár, repülj a piacra!

Az imént a leggyakoribb eljárást összegeztem, amit akkor teszünk, amikor befejeztük regényünk.
Te is így cselekszel? Elkészült a mű és rögtön a piacra dobod vagy megtervezed, mikor a legjobb pillanat?
Azaz:
Figyelembe veszed mikor jelenteted meg a könyved?


Elgondolkoztál már azon, mely évszak "működik" a legjobban?
Lássuk évszak szerinti felbontásban a helyzetet:
Nyár (ideális esetben) = Vakáció de = időhiány + költséges
Nyáron az embereknek nincs túl sok idejük, dolgoznak, nyári suliba járnak, kirándulnak, szórakoznak, pancsolnak, elutaznak, a nyaralás költséges.
Tél = (közeleg) Karácsony = ajándék vadászat, ami könyv is lehet! Meglehet, hogy növekednek az eladások, de nem biztos, hogy ez a legideálisabb idő kiadni a könyvet. Az emberek bejáratott írók regényeit keresik, olyanok szerepelnek a kívánságlistákon, melyekre régóta vágynak. Egy kezdő író könnyen elveszhet a nagy dömpinben.
Ősz és tavasz, jó választás. Rossz időben az emberek szeretik bevackolni maguk valahová egy jó könyv társaságában, kellemes időben pedig élvezetes kiülni, olvasgatni.

Némi kutakodás után, találtam egy hónapok szerinti felbontást. Ennek köszönhetően nagyjából kirajzolódhat bennünk, mikor mivel érdemes próbálkozni (a teljesség igénye nélkül):
Január-április: Romantikus regények, szakmai könyvek, szakácskönyvek Május-augusztus: Kaland, fantasy, útikönyvek
Szeptember-november: Horror, paranormális, ezotéria December-január: Gyerek- és ifjúsági könyvek, szakácskönyvek, quiz/szórakoztató könyvek, visszaemlékezések, életrajzok (politikusé, sportolóé, sztáré, stb.) - Ezeket néhányak könnyű ajándékoknak nevezik. Itt (Franciaország) karácsony előtt úgy fogynak, mint a cukor a szórakoztató/quiz és szakácskönyvek, mert bárkinek ajándékozhatók.

Természetesen semmi sincs kőbe vésve, de a szezonális ünnepek befolyásolhatják az eladásokat. Részemről a Hopeless Cases-A Zöldfülű című regényem májusban indítottam hódító útjára, és jól is teljesített, ellenben az Árnyék a múltból címet viselő könyvem gyengébben indult decemberben.

Jó húzás lehet, ha meghatározol egy hónapot, mintha az a te hónapod lenne, amit az olvasók tűkön ülve várnak. Ez azért is jó, mert egyfajta határidőt állítasz fel magadnak, amit mindenképp teljesítened kell!

Ha szimpatikus ez a megoldás, tanulmányozd a naptárat, próbáld meg valamilyen eseményhez kötni a regényed.
Például: Történelmi regényt írtál, ami az 1800-as évek elején játszódik...? Miért is ne debütálhatna április végén-márciusban? Esetleg egy igazi romantikus került ki a kezeid közül? Február tizennegyedike a nyakunkon van!
Ha bizonytalankodsz járj utána, miféle könyvek kiadása várható akkor, amikor a sajátod kiadását tervezed!


Illusztráció


Avagy hogyan legyen könyvünk vizuális élmény, ne "csak" írott szöveg?


Illusztrátort az esetek túlnyomó többségében (szerintem) gyerekkönyvek esetében alkalmazunk.
Jó illusztrátort pedig igen nehéz találni, hogyan essünk a feladatnak?

1. Böngészd át a vizuális játszótereket, tehát a grafikusok portfólióját. Kutass, az elképzelt könyvhöz passzoló stílusok után.
2. Keresd a profikat. Minőségi munka kell, akkor is, ha gyerekkönyvet írsz. A gyerekeknek is van szépérzékük, főleg a szüleiknek, akik megveszik nekik.
3. Ne garasoskodj. Idő, tehetség, tapasztalat, erőfeszítés - a befektetett munkát, fizesd meg! Határozd meg, mennyit tudsz rászánni.

A hármas pont mindenképp megér egy misét, ezért bontsuk ki a témát!

Az illusztrátor megértése

A digitális kiadás nem drága, tehát az illusztráció is egyszerű és olcsó. A digitális kiadás tényleg nem kerül sokba, de téves dolog azt hinni, hogy az illusztrációt olcsón meg lehet úszni. Az illusztrátorok drágák, még a kevésbé pofik is. Lehet emiatt morogni, de nézzünk szembe a tényekkel:

A művészek tehetség, tudás birtokosai, őket is fizetni kell. Persze szeretnek rajzolni, ugyanúgy, ahogy te is írni, tehát ők miért ne várhatnának el pénzt a munkájukért?
Ismét téves feltételezés, hogy szívességet teszel nekik azzal, hogy megadod a könyved illusztrálásának privilégiumát.

És, ha nem lesz eredményes a könyvem? Miért fizessek előre valamiért, aminek a sikerében magam sem vagyok biztos? És ekkor jő a nagy ötlet az író buksijában!
Nyereségrészesedés!
Ezt most azonnal felejtsd el, nem a legjobb taktika részesdést kínálni. (Kivéve, ha nagyon jól ismeritek egymást, máskülönben a művész nem megy bele, neki is kockázatos a befektetés, mivel tudja jól, nincs garancia a sikerre.)

NE ajánlj:
- Százalékot a a nyereségből
- Nyilvánosságot, közönséget
- Gyakorlatot és tapasztalatot
- Bővülő portfóliót
->  Ez nem a fizetés módja. Egy öntudatos művész legrosszabb esetben kinevet, és soha többé nem hallasz felőle, leginkább akkor, ha magánkiadó vagy. Nyomtatás, marketing, terjesztés... mindez borzasztóan nehéz. A grafikus tisztában van azzal, micsoda kihívás betörni a magánkiadó számára a piacra, a boltok polcaira alig kerülhetnek fel. Egy tapasztalt művész aligha akarhat egy kezdővel egyezkedni, biztos fizetség nélkül. (Egy kezdő írónak - összegezve - egyelőre nincs biztos piaca, hitele, és a munka időigényes.)


Hogyan környékezd meg az illusztrátort?

- Legyen egy összefoglaló a történetről, miről szól. Add meg az alapfelállást, hogy legyen kiindulópontja, el tudja dönteni, mennyire érdekli.
- Mindenképp határozd meg a célközönséget. (Lehetőleg évben!)
- A költségvetést. Előre meghatározott árral dolgozzatok.
- Tájékoztasd hogyan, hol kerül megjelenésre a történet.
- Megírhatod, hogy miért választottad, miért kéred fel?

Amikor felkeltetted az érdeklődését lépj tovább

- Küldd el a teljes kéziratot, vázlatot, legyen határozott elképzelésed.
- Add meg könyv méreteit (lap mérete, oldalszám).
- Hány darab illusztrációra van szükség?
- Mikorra van rájuk szükség?
- Határozd meg az elrendezés módját. Karakterrajzok kellenek, esetleg helyszínek is? Stb.

Így dolgozzunk a grafikussal

1. A korai szakaszban egyeztess, ha valamit változtatni szeretnél még akkor, időben jelezd, ne érjen meglepetés a végső simításkor.
2. Állíts releváns elvárásokat. Ne adj szűkös határidőt, jó munkához idő kell.
3. Hagyd, hogy kibontakozzon az illusztrátor, ne helyezz rá nyomást, ne légy a nyakában lihegő, védelmező anya/apa-író. Van tapasztalata, elképzelhető, hogy tudja mit csinál. Hagyd, hogy kreatív legyen! Azért választottad, mert tetszett amit csinál, tehát bízz benne. 
4. Természetesen beszéld meg vele, mit szeretnél, mit ragadjon ki, mely jeleneteket. 
5. Ne légy házsártos, a munkáját konstruktív kritikával illesd.
6. Ha jól bevált tartsd meg! Főleg, ha egy széria részét képzik a könyveid, az az ideális, amikor már az ismerős stílus köszön vissza.


Ne siesd el a kiadóval

Ha még nincs meg az illusztrátor se izgulj! Nem kell egyből illusztráció, amikor elküldöd a kéziratod a kiadónak, attól nem lesz jobb maga a szöveg.
A kiadók képesek vizuálisan látni a történetet. Elég tapasztalatuk van regények, képeskönyvek területén.

Kiadóval dolgozni

Ha kiadóval dolgozol mielőtt felvennél egy illusztrátor várd meg, kit ajánl a kiadó, lehet, hogy ők már tudják kit szeretnének szerződtetni.

Ne fuss a buktatókba!

Tegyük fel, ismersz egy "művészt". Ez a művész egy családtag, barát, a barát barátja, és reméled, hogy dolgozhatsz velük.
Most pedig vegyük át a bennük rejlő buktatókat:
Az említett személy:
Iskolás, tehát leterhelt gyerek
Nem főállású grafikus, ugyanaz, mint az előző, csak a felnőtt változat
Amatőr, aki olykor rajzolgat

Felejtsd el ezeket az embereket, komolyan. Olyat keress, akinek tapasztalata van, elképzelése, kitartása, elszántsága.
Ha mindenáron ragaszkodsz az ismerősödhöz, csak akkor dolgozzatok együtt, ha tényleg akartok, ha közös a cél. Ez nem egy vicc, nem közös hobbi, hanem komoly munka.

Összegezve:

Tiszteld a munkád, az erőfeszítést, ugyanúgy másokét is. Légy üzletember. Ha komolyan hiszel a könyvedben, fektess bele, ha nem vagy hajlandó megfizetni a művész munkáját nem vesznek komolyan, ergo csak szórakozásból írsz, csak magadnak.

Óvatosan válassz. Ha egy olcsó illusztrátor mellett teszed le a voksod, ne várj csodát, azt kapod, amiért fizetsz. A képes könyvek sikere részben az illusztráción is múlik, ezt látják először az olvasók.

Együtt és ne egymás ellen dolgozz a grafikussal. Mindennek elején fektessétek le az alapokat, beszéljétek meg a részleteket, és lehetőleg ne foszd meg a kreatív szabadságától!

Illusztrátoroknak

Ne add fel!
Rajzolj sokat, találd meg és fejleszd a stílusod!
Alakíts ki kapcsolatokat. Keress hasonló stílusú, hasonló témákban alkotó művészeket.
Szándékkal bővítsd a portfóliód.
Tiszteld az ügyfeled, és az elképzeléseit.
Bátran javasolj új ötleteket.
Ne akard átírni a történetet, ha nem tetszik, ne fogadd el a munkát.
Tudd mennyit érsz, dolgozz reális áron!


Ui.: Legyenek megint gifek? :))
© Copyright 2015. Theme by Way2themes