Ez az év is elröppent, talán gyorsabban, mint 2014, de termékenyebben zárul! Új egyéni csúcsot döntöttem! 44 bejegyzést sikerült összehoznom, tavaly 36-ot. Jövőre tán lesz jobb is, mindenképp felkerül a 2016-os célkitűzések közé. 

A legsikeresebb poszt: Lenyomoztam, hogy melyik a legolvasottabb versenyző a bejegyzések között, a győztes pedig nem mást, mint: Mikor sok(k) a sok(k)? Avagy tömegnyomor bármi áron 
Kellemes meglepetés, jó volt ezt a posztot írni. (Tudjátok, mennyire szeretek a karakterekről regélni...)

Élet a Bloggeren túl: A közösségi oldalakon tovább mocorogtam, a szárnyaim bontogattam Pinteresten, bár a kezdeti lelkesedés kicsit visszaesett sajnos. A Twitteren gyakrabban csiripeltem, főleg a blogról, ám a saját könyvem (könyveim!) marketingjére rá kell gyúrnom. Facebookon sokan csatlakoztak hozzám, osztottatok lájkokat, reagáltatok, szorgosan szavaztatok (amit köszönök nektek), viszont követők szempontjából a blog Tumblr ága tűnik a legsikeresebbnek. "AZ" oldalt viszont nem élesztettem fel, amiről lentebb essen szó.

Mire vagyok a legbüszkébb, amit elértem 2015-ben:
Amellett, hogy megvertem a tavalyi énem bejegyzés eredményét, legfőképp arra, hogy időben be tudtam fejezni a Hopeless Cases második részét, így ebben az évben is előrukkoltam egy regénnyel. Akit itt és most, szeretettel bemutatok nektek. Olvasóim Árnyék a múltból, Árnyék a múltból, Olvasóim.

Amire a legkevésbé vagyok büszke:
Hagytam tovább vegetálni AZ oldalt, azaz a Hopeless Cases hivatalos weboldalát. Méltatlanul bánok vele, pedig nagyon jól össze van rakva, és személyesebb, mint egy szolgáltató által üzemeltetett blog, ezért lehet, hogy jövőre változás várható...


Nem csak irkálni tudok, de olvasni is, s bár megfogadtam magamnak, hogy követni fogom, és felírni, hogy mit olvastam, nem sikerült hibátlanul teljesítenem ezt a feladat. (Majd felírom, majd rendszerezem, maaajd...)

A legjobb könyv, amit olvastam: Gillian Flynn: Holtodiglan (Jó volt és kész, okosan van megírva, ó a stílusa, megértem a rajongást körülötte. A film viszont nem tetszett.), ott van még Dennis Lehane-tól a Hideg nyomon és Kathryn Stockett: La couleur des sentiments

A legkevésbé jó könyv: Ez nehéz, csak jó könyveket olvasok... Legyen Suzanne Collins: Éhezők Viadala és Futótűz. Nem igazán tetszik a nyelvezete,  nem tudtam azonosulni a karakterekkel, súlytalannak éreztem a regényt. Negatívumai egyike, hogy sok volt a divatbemutató, míg a dráma kevés (pl.: a filmben megérintett, itt inkább átsiklottunk afelett, hogy fejbe lőttek egy bácsit), és sajnos akarva-akaratlanul mindig egyik örök kedvencemmel a Battle Royale-lal hasonlítom össze. Bár még nem történt ilyen, ebben az esetben azt mondtam, hogy a filmes adaptáció jobb, mint a regények.

Céljaim:
1. Megírni és kiadni a Hopeless Cases harmadik részét. A cím megvan, a sztori megvan, már csak gépelni kell! :)
2. Éltet lehelni a Hopeless Cases weboldalába. Tervezem, hogy átköltözik a blog. Mit szóltok? 
3. Megszólaltatni a szégyenlősködő olvasóim.
4. Rálelni a lelkem mélyén elveszett, magabiztos marketing ügynökre.
5. Újra megdönteni a rekordom, azaz 2016-ban még több bejegyzéssel szeretnék jelentkezni.

Mit tanultam, mi lehet hasznos az olvasóim számára:
Légy határozott, kövesd a céljaid, ne lazsálj, és mindig legyen egy sidekicked, aki határozottan rugdos sejhajba, ha bizonytalankodnál, ha eltévelyednél a kijelölt útról, ha lustiznál, de mindenekelőtt lelkesítő funkciót lát el. Ápold a barátságod, a kapcsolataid, mert nincs nagyobb hajtóerő ezeknél.

Köszönet:

Nektek, drága olvasóim, hogy olvastok, bátorítotok, és, hogy némelyetek bátorságot vett magán, személyesen hozzám szólt és barátságot kötött velem. Köszönöm, hogy itt voltatok, vagytok, és remélem, maradtok! :)

A vallás, annak témája az egyik legingoványosabb talaj, amire író tévedhet. Az emberek bizalmatlanok, ha valaki a vallást vizsgálja a könyvében. Ha nem is a fő téma, de általában, valamilyen formában a vallás/mágia/egyéb hitrendszerek finom részei a világnak, melyben a karakterek tevékenykednek.
Nem könnyű ezekről írni, főleg ma létező vallásokról nem, mindegy, hogy általad gyakorolt, vagy más vallását vesszük alapul.

Mikor könyvem első részét írtam, el akartam kerülni a témát, mert nem akartam, hogy párhuzamot vonjanak köztem (az egyáltalán számít, hogy miben hiszek és miben nem) és a leírtakkal, és főleg nem akartam senki lelkébe sem tiporni. Ám egy folytatásos regény esetén, mennyire valódi a világom, ha az nem rendelkezik hittel, legalább említés szintjén? Nem jó taktika elzárkózni, ezért belevettem a főszereplő kapcsolatát a vallással, ami még visszatér a továbbiakban is, kiterjesztve mások nézeteivel.

Ha nem akarsz problémát, vagy, ha saját világon dolgozol, akkor kötetlenül a kezedbe veheted az irányítást és megteremted a saját, azaz a hőseid saját istenét/isteneit, az egész univerzumod vallását. Ez egy egyszerű (fogjuk rá, hiszen alaposan fel kell építeni) fogás arra, hogy spiritualitást vigyél a regényedbe félelem nélkül, hogy valamit talán helytelenül írtál le, vagy megbántottad mások érzelmeit.

De ha tartod magad a valósághoz, fontold meg a vallás szerepeltetését, hiszen ez gazdagabbá, színesebbé teszi a sztorit.

TEDD/NE TEDD

- Fogadd el, hogy mindenkinek megvan a saját vallási meggyőződése. Ez egy személyes dolog, személyes kapcsolat ember és hit között. Ezért ne akarj téríteni, se lebeszélni. Természetesen muszáj hatással lennie az olvasóra annak, ha a szereplőd megtalálja a békéjét a vallásban, vagy, ha eltávolodik tőle, de legyen ez a szereplő dolga, a cselekmény, a tettei következménye. Ne az olvasód győzködd, hogy mi helyes, és mi nem. Ha az egyik vagy a másik oldalon teszed le a személyes voksod, akkor az olvasóból ellenérzést válthat ki túl keménykezű tagadásod vagy lelkes, hittérítő mozgalmad. Senkit sem érdekel az író kapcsolata a vallással, tedd félre a saját tapasztalataid, kivéve, ha ellenszenved/egyetértésed a témával kapcsolatban egyezik a főszereplőjével, ebben az esetben használd fel. De soha ne akard saját meggyőződésed lenyomni az olvasó torkán!

- Tedd magad túl a sztereotípiákon! Ne címkézz fel minden hívőt bigott szektamókusnak, perverznek, hipokritának, gyilkosnak vagy hőslelkű szentnek, mindentudó, bölcsnek. Sosincs jó és rossz, mindenkiben van hiba akár vallásos, akár nem, akár x vallást gyakorolja, akár y-t! Valamennyi vallásban létezik szeretet, béketeremtés, empátia, és valamennyi történetében jelen van az erőszak is.

- Nem kell hinni, ha vallásról írunk, de tisztában kell lennünk egyes dolgokkal, és mindenekelőtt tisztelnünk kell mások meggyőződését. A vallás nem rossz dolog, a fanatizmus az. Ne keverd a kettőt. Ne tipord el más hitét, tiszteld, mert az érintettek számára a vallás nem csak egy irodalmi elem, hanem fontos része életüknek, ami békét ad nekik nem csak spirituálisan, de pszichológiailag is.

- Nincs rossz mód módja annak, hogy beletegyük a könyvbe a vallás témáját, hiszen mindenkinek saját látásmódja van. Nem kell olyanná tenni a könyvet, hogy a vallásos emberek szeressék, de nem szabad átesni a ló túloldalára és gyűlöletet generálni.

- Óvatosan a vallásos elemekkel. Ha nem kifejezetten vallásról szóló könyvet írsz, ne vidd túlzásba, mert a kevésbé hívőknek sok lehet.

- A vallás illeszkedjen a történetbe, és a korba!

- Légy következetes! Ha a vallás foglalkoztatja bármilyen szempontból a szereplőt, akkor ne csak 

egyszer írj róla, ha nem jöjjön elő újra és újra.

- Ne magyarázz túl, mutasd be, hogy mit jelent a szereplőnek a vallás a cselekedetei, reakciói által.

Hogyan mutassam meg?

Előbb gondold át: Belefér a vallás a könyvbe? A vallás csak háttérinfó, vagy fontos elem a szereplő életében? Ki hisz, ki nem és miért? A vallás milyen hatással van a korra, a háttérre? A főszereplőnek eltérő véleménye van róla? Nézeteltérést szül x és y között?

Zéró: Nem minden könyvnek kll vallásról szólnia, nem mindnek kell vallási jellegű aspektust tartalmaznia. Nem kell megtapasztalni a vallást a főhősnek, nem kell, hogy behatást gyakoroljon rá. Ha biztos békét akarsz, elkerülheted.

Jelen van: A vallás kaphat egy szeletet. A szereplő követheti útját, a saját értékrendjét, a csendben gyakorolt hite szerint vezérelve, miközben másokat segít. Nem kell szájbarágósan szent helyekre sodorni a karaktereket, nem mindenki jár az istene házába, de egy apró jelenettel, amikor egy felsőbb hatalomhoz fohászkodik a nehéz időben rá lehet világítani, hogy a vallásnak szerepe van az életében. Ha nem szeretnéd, nem kell feltétlenül boncolgatni a vallásosságát, nem kell jelenetet "áldozni" az imádságra, akár egy nyakban függeszkedő medálként is jelen lehet, hogy az olvasó mégis képben legyen.

Fontos: Lehet erős vallási vonala a könyvnek. A regény, a szereplő fontos kérdéseket tehet fel az élettel, a vallással kapcsolatban és ilyen-olyan formában kaphatunk választ is. (Nem muszáj, hogy mindenki egyetértsen a válasszal.) A karakter járhat templomba, esténként imádkozással zárja a napot, visszaemlékezhet a napokra, amikor a nagyanyjával az ágy mellett térdelt és tanulta hogyan kell imádkozni.

A vallás hálás elem, temérdek lehetőséggel. Szerepeltethetsz vallási szertartásokat, rituálékat, gazdag forrása lehet a karakter motivációjának, vagy jelentős mértékben befolyásolhatja az események alakulását. Mozgathatja a cselekményt, előresegítheti és akadályozhatja útján a főhőst, növelheti az ellentéteket, feszültséget kreálhat (pl: A hit és a szkeptikus főszereplő összeegyeztethetetlenek, vagy túl szoros a kapocs.), vagy végső megnyugvást adhat.

Ha foglalkozol a vallással a regényedben, akkor tudd, hogy miért keresik a kapcsolatot egy felsőbb hatalommal, miért nem? Sok tényező miatt lehet ez, a hit, mint írtam személyes. Nem a saját kérdéseidre kell választ találnod, hanem a szereplőkére! Szóljon az ő útjukról. Valaki megtalálhatja a hitét és valaki elveszítheti azt.

Tulajdonképp nem sokban különbözik vallásról írni, mint más, potenciálisan ellentmondásos/kényes/vitatható témáról. Egyszerűen csak tisztelettel kell kezelni, és őszintének lenni. - > Jellembeli - Mennyire idegen vagy sem a hit megléte, illetve hiánya a szereplők mentalitását vizsgálva?; cselekménybeli - Mennyire kell hangsúlyozni? Fontos a cselekmény szempontjából, mozgatja vagy sem?; történetbeli - Mennyire van létjogosultsága? Mennyire hű a bemutatása a valósághoz képest?)

___________________________

Ui.: Egyik vallás ellen vagy mellett sem szólok a fenti bejegyzésben, mindegyikről beszélek, és egyikről sem. Senki ne vegye sértésnek, kizárólag irodalmi szempontból készítettem ezt a posztot.

Magyarán beszéljünk a határidőről. Egy könyv megírása sok mindenhez hasonlító, most fogjuk rá, hogy olyan, mint a futás. Futni jó (főleg, ha az ember tisztában van a technikával), de bele a vakvilágba már kevésbé. 

Ne fuss egyfolytában, feszítsd ki a cél szalagot az út végére!

Bezárkózol a szobába, letáborozol az asztalodnál, a kezedbe veszed a felszerelést, és írsz, írsz, javítasz, írsz, javítasz, hibákra vadászol minduntalan, a sztorit variálod, újraolvasod ezerszer, csak futsz, megállás nélkül, céltalanul. Ám egyszer mindenki elfárad, és igen is el kell fogadni, hogy valamikor bizony meg kell állni. Persze nem állhatunk meg valahol félúton, vagy a cél előtt, de, ha nem tudjuk, hogy hol van az, akkor csak elveszetten kóválygunk. Na ezért kell határidőt szabni, hogy ne lézengj. Készülj fel a maratonra, csináld végig,

fuss jó időt, de figyelj a technikára.

Csak ésszerűen: Mindenekelőtt munkaterv kell, amivel lépést tudsz tartani, mindeközben levegőhöz jutni is van időd. Légy ésszerű, és támassz reális elvárásokat magaddal szemben! Hányszor baltáztam már el a becsléseim! Két héten belül meglesz, karácsonyra már biztosan... Meg lett? A könyv nem, csak lelkiismeret-furdalásom. Gondolkozz el: Milyen gyorsan tudsz írni? Mennyi időt tudsz rá szánni? Egy héten hány napot, órát tudsz ráfordítani, amikor csak erre koncentrálsz és nem ténferegsz el, egy valós ok, vagy ürügy miatt?

Kalkulálj: Mennyi idő alatt mennyit vagy képes írni? Nehéz kiszámolni, hogy hány szót, hány fejezetet tudunk megírni x idő alatt, hiszen az ihlettől sok minden függ, a kedvtől, az időjárástól, a szomszédtól, aki éjjel-nappal a flexszel bulizik, aztán ott a hétvége, az ünnepnap, rossz csillagállás, és megszámlálhatatlan más tényező. Próbálj meg mindent figyelembe venni, összegezni, ezáltal próbáld belőni a könyvedhez szükséges időt. Ehhez az újraolvasást és szerkesztést is add hozzá! Hosszú és fárasztó munka, és - szerintem - kevésbé szórakoztató, ezért nyögvenyelősebben mehet, mint a regény megírása.

Szünet: A szünet frusztráló lehet, hiszen robogni kell előre, mi van, ha épp most adunk esélyt, hogy elbújhassanak a remek gondolatok? Ne izgulj emiatt. Muszáj szünetet tartani, a megfeszített, erőltetett menet nem mindig célravezető. A határidő betartása nem börtön, ahonnan nem teheted ki a lábad, és ha maradunk a futás példájánál, aközben is néha meg kell állni szusszanásra. Teremts egyensúly szünet és munkaidő között. Hogyan tedd? ->

Időmérőedzés: Timerek használata! (Timer = konyhai időzítő. Vannak édes darabok, de ingyenes, online stoppereket is könnyedén lehet találni.) Állítsd be mondjuk huszonöt percre, majd tarts öt perc szünetet. Ugorj ki a vécére, dobj össze egy kávét, keresgélj egy jelenethez passzoló, ihletként szolgáló képet, töltődj fel. Aztán kezd elölről.

Az írással töltött idő ne legyen túl hosszú, mert az fárasztó, de ne legyen túl rövid se, mert nem tudsz eléggé elmélyülni, és mielőtt belejönnél, az értékes gondolatok lerohannának, abbahagyod az írást. (Én még az étkezési időt is meg szoktam határozni, mert néha elbambulok evés közben, vagy a világ hírei annyira lekötnek, hogy túl sokáig csámcsogok. Ugrott is pár hasznos perc.)

Használd ki a szabad pillanatokat: Ebédszünetben tudsz írni, vagy, amikor a gyerekek suliban vannak? Akkor mindig ragadd meg az alkalmat és ne csúsztass, főleg ne keress kifogásokat, mert azokból mindig van és mindig hátráltatnak.

Hosszú sor volt a menzán és fél óra helyett tíz perced maradt az írásra? Írj.

Mindenhol jó, de a legjobb...: Ha lehetőséged van rá, alakítsd ki a megfelelő helyet, találd ki hol milyen körülmények között tudsz a leghatékonyabban dolgozni, és próbáld ehhez tartani magad.

Tűzd ki a célt, és dacolva a körülményekkel, ragaszkodj hozzá! Tartsd magad a menetrendhez! Nem biztos, hogy mindenki értékelni fogja, vagy hogy mindenki meg fogja érteni. (Mind a mai napig akadnak olyanok, akikkel bár közöltem, hogy mikor vagyok alkotói szabadságon, ezt nem komolyan véve minduntalan rám írnak.) De kit érdekel? Íráskor az írás az első, ami boldoggá tesz, az pedig még inkább, ha teljesíted a határidőt.

Kiadók határidőkkel, szabadúszók határidők nélkül

A határidő elkerülhetetlenül a munka része. (De legyen egészséges az arány a munka és a pihenés között.) Azért ne ijedj meg, nem szükséges a határidő, persze ha csak nem akarod kiadni a könyved.

Jegyezd meg, nem csak akkor beszélünk teljesítési időről, ha hagyományos kiadóval dolgozunk. Furcsa vagy sem a határidő az egyik különbség a komoly írók az álmodozók között. Sok író azt mondja, hogy írni fog egy könyvet, folyamatban van, de miután szembesül vele, hogy hosszú, nehéz, időigényes feladat, kifogásokat talál, hogy miért áll a munka. Határidő hiányában ugyanis az alkotói folyamat sokszor stagnál. Vannak jogszerű indokok, amelyek megakadályozzák a könyv előrehaladtát, de ha komolyan gondolja valaki, hogy regényt akar írni, annak van egy határideje, aminek betartására törekedni fog.

Tudom, a határidő stresszes, ijesztő dolog, mert felelősséget jelent,

ám hasznos, mert fontossá teszi a történetet. Azt sugallja, hogy igyekezni kell, mert vannak olyanok, akik már várnak, olvasni akarnak.

Előfordulhat, hogy a frusztráló nyomása, megléte miatt úgy kezeled, mint egy házi feladatot, talán elveheti a kedvet, mert az írás mókás munka, de munka, amit tisztelni kell és felelősségteljesen végezni. Ha nem szabsz korlátokat, abból könnyen lézengés válhat. Ésszerűen kell írni, határidővel nem bliccelünk el napokat, sőt heteket. Kényszerítened kell magad, mert ha nem teszed, egy könyvön évekig is ülhetsz! Nem azt állítom, hogy kettesével kell szedni a lépcsőt, elsietni sem lehet, következetesen kell szedni a fokokat, tartva magad a ritmushoz, az ütemtervhez. A határidő megköveteli a munkát és eredményt szül.

Mindenki elfoglalt, rohanó világban élünk, de hiába vágyunk némi szabadságra, olykor muszáj megreguláznunk magunk, hogy az álmok is kapjanak időt, hogy valóra váljanak.

Az álmok, az írás annyira fontos, amennyire mi meghatározzuk. És micsoda büszkeség átszakítani a célvonalat!