A fantasztikus irodalom egyik műfajában alkotsz (sci-fi, fantasy) és szeretnéd megalkotni a saját nyelved? Akkor fusd át ezt a rövidke posztot, ami talán szolgál némi segítséggel. ;)

Nem sok regényíró szaladgál a világban, aki professzor, filológus, mint... mint Tolkien, az egyik legnagyobb (ha nem a legnagyobb) fantasztikus nyelvalkotó. Bár nem mi vagyunk Tolkien, mégsem annyira lehetetlen küldetés megteremteni a saját nyelvünket.

Mielőtt nekivágsz, vésd a tudatodba, hogy az olvasók szeretnék valódinak érezni a kitalált nyelvet, ezért alaposan ki kell dolgoznod.
Ezt leginkább úgy érheted el, ha a természetes hangzásra törekedsz, és kielégítő szókincset társz eléjük. Ha sikerül az olvasóid hinni fognak a kitalált mitológiádban, és könnyebben elmerülnek a világodban.

Néhány ötlet, hogyan alkosd meg a saját nyelved:

1. Találj inspirációt a téged körülvevő, valós világban: A legtöbb szerző gyakran úgy lel inspirációra, hogy létező nyelveket tanulmányoz. Azon kitalált nyelvek hihetőbbek, melyek olyan kultúrákban gyökereznek, amelyeket már korábban hallottunk, melyeket ismerünk. A régi, bejáratott nyelvekben is lehet valami újat találni, valami újat kihozni.

2. Elevenítsd fel tudásod: Olaszul tanultál a gimiben? Akkor vedd elő a tankönyveid, és böngészgesd őket. Vagy ismerkedj új nyelvekkel!  Szokj meg új hangokat, kiejtéseket, tanulmányozd a nyelvtant!

-> J. R. R. Tolkien Quenya nyelvének forrása a latin, görög, finnugor nyelvek, a szindarint a walesi nyelv ihlette.

3. Gyakorold a kiejtést. Artikulálj, mozgasd a nyelved és ajkaid a megszokottól eltérően. Például itt van a franciák uvuláris r betűje, melyet úgymond a torkukban képeznek, és nem a nyelvükkel, ahogy mi, akik pergetünk.
Ehhez kapcsolódik, hogy képzeld magad a kitalált lényed bőrébe, használj tükröt, vagy rajzold le, képzeld magad elé az arcberendezését, felépítését, ami eltérő a miénktől, amiből az következik, hogy egyes hangokat, betűket másképp ejthetnek ki. Amellett, hogy szem előtt tartod fizikai jellemzőik, gondolj arra is, honnan származnak (például: egy párizsi a petit (kicsi) szót úgy ejti pöti, míg egy marseille-i pötsinek (ne nevess!! :) )) , milyen a kultúrájuk, ugyanis mindez befolyásolja a nyelvet.

4. Hozz létre alapszavakat, majd egyre tágítsd a szókincset, és nevezz meg mindent, amire csak gondolsz, illetve, amire kifejezetten szükséged lesz a történetedben.

5. Ha nagyon elszánt és kreatív vagy hozz létre egy nyelvi ábécét (vagy használj egy, már létezőt).


Ha valami különlegesre vágysz, álmodd meg a saját betűid, vagy használj piktogramokat, szimbólumokat. (Ez esetben minden egyes szimbólumhoz társítanod kell annak kiejtését, ezáltal valamennyinek saját, egyedi hangzása lesz.)

6. Miután létrehoztad a nyelvet építsd bele szlenget és jövevényszavakat (pl. apropó = à propos de, bagázs eredeti jelentése: poggyász) a mi világunk, vagy más világok kitalált nyelveiből. Ez némi színt, változatosságot, és mindenekelőtt hiteles világot ad.

7. Vezess egy szótárat, hogy megelőzd az ellentmondásokat! Megszületésükkor jegyezd fel a kitalált szavaid, ezt semmi esetre se halaszd későbbre! (Egy hasonló napló vezetése minden esetben hasznos, még a legérdektelenebb karakter nevét is vésd fel! Könnyedén előfordulhat, hogy valakit Johnnak hívnak, később pedig már Richardként tűnik fel...)
Ezt a szógyűjteményt, szótárat a regény utolsó oldalaira is beillesztheted olvasóid részére.

8. Nyugodtan add hozzá a szövegszerkesztőd helyesírás-ellenőrzőjéhez a mesterséges nyelved szavait, ez segíteni fog elkerülni a hibákat.


Tipp: Ha úgy döntesz, hogy megalkotod a saját nyelved nagyon ügyelj arra, hogy ne halandzsa legyen! Emellett ne hagyatkozz másokra, főleg ne nyelv  generátorokra! 

Hópehely-módszer

(Randy Ingermanson által megálmodva)

Mát többször is témánk volt, hogyan érdemes belevágni egy regény megírásába. A legtömörebb válasz pedig ez: Vázlatal, így a legbiztonságosabb. A hópehely módszer is esküszik a vázlatra, de kibővíti, aprólékosabban közelíti meg az elvégzendő munkát. Lássuk, hogyan működik! 

Kicsivel/kevéssel indítasz, majd felépítesz egy kerek történetet. -> Ez a dolog lényege, na meg a kreativitás és az organizáció.

A hópehely-metód tíz lépése

1. Első lépés = Egy mondat. Fogalmazzuk meg a regény tartalmát, könyvünk esszenciáját egy mondatban, ez mindennek az alapja!  

Pár tipp:

- Ne legyen barokkos körmondat! Próbáld meg röviden megfogalmazni az olvasó-csalogató egy mondatod!

- Nem kellenek nevek. (Inkább utalj a karakterre, pimasz zsaru, jómódú földes, földönfutóvá vált kőműves.)

- Kapcsold egybe a sztorit a főszereplő útjával. (Mit akar elérni?)

Ez a lépés azért nagyon fontos, mert arra kényszerülünk, hogy a történet legfontosabb elemeire fókuszáljunk.

2. Mondatból bekezdés. Írjuk le a háttértörténetet, a bonyodalmakat és a végkifejletet. Öt mondatot javasol Ingermanson. Az első az alaphelyzetet vázolja fel, az utolsó a véget, a köztes mondatok pedig a különböző bonyodalmakat, konfliktusokat tartalmazzák. Tartsd szem előtt, hogy ez nem a fülszöveg!

3. Egy karakter = Egy oldal. Mindegyik fontosabb szereplődhöz írj egy átgondolt összefoglalót!

Mit véssünk le róluk?

A karakter:

- Neve

- Története

- Motivációja

- Célja

- Konfliktusa (mi akadályozza, hogy elérje a célját?)

- Fejlődés (Hogyan fog megváltozni a kiindulóponthoz képest?)

- Írjuk le egy teljes bekezdésben, hogyan alakul szereplőnk sorsa a regényben.

4. Bővítés. Emlékszel még az +/- 5 mondatos rövidke összefoglalóra? Most bővítsd ki minden mondatát egy bekezdéssé! Legjobb esetben ez egy oldal, amit úgy nevezünk, hogy szinopszis.

5. Szereplők szinopszisa. Ebben a lépésben a szereplők elmesélhetik a saját sztorijukat. Ingermanson egy oldalt javasol a főszereplőknek, a mellékszereplőknek elég egy felet szentelni.

Ezen szinopszisokat mindig az adott karakter szemszögéből írd meg! 

Engedd el magad, írj le mindent ami az eszedbe jut, hogy ezáltal jobban megismerhesd az embereid. Ennek a lépésnek az az előnye, hogy nem csak a történet, de a karakterek is fejlődni fognak. Élővé válnak, identitást nyernek, ahogy elmesélik a saját történetük. 

6. A bővítés bővítése. Vissza a negyedik ponthoz! Van 4-6 bekezdésed, most ezeket a bekezdéseket told meg, mindegyiket egy oldallal! Itt kikerekedik minden, nagy a betekintésed, ellenőrizni tudod a buktatókat, mennyire működik a logika, új ötletek bukkanhatnak fel, javítgathatsz.

7. A részletekben rejlik a karakter. Mikor született, kedvenc étele, mi a hobbija, melyek a jellemző külső-belső jegyei? És a többi, és a... Miért jó mindezt összegyűjteni? Mert mostanra tökéletes képet kaphatunk arról mennyit, milyen irányban változott a szereplőnk. Mint tudjuk, a szereplők kritikus pontjai a regényünknek! Fejlődést akarunk látni, meg akarjuk őket ismerni, ragaszkodni akarunk hozzájuk, általuk pedig a regényhez. Tehát jobban teszed, ha te is alaposan kiismered valamennyiüket.

8. Most ragadd meg a történeted szinopszisát, és készíts listát a jelenetekről, melyekből megszületik a regény. (Ingermanson táblázatot használ.)

Mutasd be a jeleneteket röviden, egy mondatban. A táblázat könnyen kezelhetőségének hála, könnyedén tudjuk variálni  a jeleneteink sorrendjét, így kiválasztva annak módját, hogyan szeretnénk elmesélni a történetet. Kapjon egy oszlopot a karakternézőpont is, vagy akár egy olyan oszlop, melyben azt becsülheted meg milyen hosszú, hány oldalas lesz a jelenet.

9. Választható, maga Ingermanson már nem használja.

A táblázatban bővítsd ki az egyes jeleneteket bekezdésekkel, hosszú elbeszélést hozva létre. Ez megmutathatja, hogy a jelenetek tartalmaznak-e konfliktusokat. Ha nem, akkor most adhatod hozzá, vagy kivághatod a jelenetet.

10. Végsőállomás. Írd meg a regény első tervezetét, annak tudatában, hogy van egy jól működő vázad. Lehet, hogy hiányos, hogy nem minden tökéletesen tisztázott, de miért is lenne ez probléma? Használd a képzelőerőd, a kreativitásod, írd meg a könyved!

Azt hiszem, valamennyiünk szemében hosszú procedúrának tűnik a hópehely-módszer, de úgy gondolom érdemes lehet kipróbálni, ha általa növelni tudjuk a sebességünk, és javítani tudunk a teljesítményünkön. Részemről biztosan kipróbálom, talán még egy aprócska bejegyzés is születik a személyes tapasztalatokról...

Ui.: Hiányoztatok, olvasóim. Sajnálom, hogy ilyen sokáig hallgattam, de az élet közbejött… Inkább az ellentéte jött közbe, az élet, maga pedig ment tovább, amit követni kell. Szóval lesz blog, lesznek bejegyzések, lesznek regények, az út folytatódik.